Szaros ügyek
Nagyon meglepődtem vagy inkább megdöbbentem, amikor Arbogaszt Géza felhívott. Éppen az Intézményben voltam, hogy előző havi teljesítésem igazolását leadjam az elnök titkárságán. Arbogaszttal legutoljára a középiskolai ballagáson láttuk egymást, aminek már harminchárom éve. Láttuk egymást, ez igaz, de tudatosan nem néztünk egymásra, kerültük egymás tekintetét és legfőképpen nem beszéltünk, nem álltunk szóba egymással. Arbogaszt Gézával senki sem beszélgetett szívesen, enyhén szólva nem volt népszerű figura, nekem azonban ügyem is volt vele, amiben szerintem nekem volt igazam. Nálam volt az igazság, ahhoz pedig hajlamosak vagyunk ragaszkodni még úgy is, hogy az igazság egyes vélekedések szerint pusztán egy szó, melynek jelentése helyzetről-helyzetre, ügyről-ügyre önkényesen változik, az idők kezdete óta. Arbogaszt kistermetű volt és nyüzüge, a tornasornak mindig a végén állt, SZTK-keretes szemüveget viselt és állandóan nyomult, tapadt az emberre, mint...