Krisztina, ha jól emlékszem
Kilencven vagy kilencvenegy kora őszén történt, már nem emlékszem pontosan, melyik évben. Ambrussal moziban voltunk aznap is, akkoriban viszonylag sok időt töltöttünk együtt. A mozizáson túlmenően kávézókban meg vendéglátóhelyeken lógtunk, ezek közül a legtöbbnek ma már nyoma sincs, némelyik viszont az eredeti nevén manapság újra nagy népszerűségnek örvend. A gimnáziumban ugyanazon az évfolyamon két különböző osztályba jártunk, de némileg hasonszőrűek lévén, (mindkettőnket érdekelt a film és a zene, egy harmadik hasonszőrűvel közösen zenekarunk is volt egy rövid ideig) inkább előbb, mint utóbb szükségszerűen egymás közelébe keveredtünk. Ambrusnak egészen hosszú haja volt, emiatt mindig is olyannak láttam őt, amilyennek egy művészt elképzel az ember. Emlékszem, akkoriban magamnak is szerettem volna olyan hosszú frizurát, olyan művészeset, de anyai nagyapámtól örökölt korai kopaszodásom ezt megakadályozta. Papától nem csak a kopaszságot, hanem számos – akkori szemmel – remek...