Azaki és Nemazaki
Aznap délután már semmi dolgom nem volt, így Gézát invitáltam egy késői ebédre a belvárosba. A helyet én választottam, Gézának nem számított hova kell jönnie és mit lehet ott enni, ő csak örült, hogy végre tudok szánni rá egy kis időt. Évek óta nyaggatott a filmtervével, engem zeneszerzőként gondolt bevonni a közös munkába. Igazából a kedvem is éppen megfelelő volt egy efféle beszélgetéshez és kreatív együttgondolkodáshoz. És bármire kész is vagyok megesküdni, hogy nekem mindez csakugyan határozott szándékomban állt. Készültem a találkozóra, még pár zenei ötletet is vittem, amiket Géza lóbadzset krimijéhez skicceltem össze a forgatókönyv és az eddig leforgatott három jelenet alapján. Egészen okos filmecskének ígérkezik, csavarokkal és olyan úbazmeg! pillanatokkal. Nem csodálkozom, hogy berágott rám, amiért kábé félórával a megbeszélt időpont előtt – amikor én már ott ültem az étteremben – lemondtam a találkozónkat. Azt hazudtam neki, hogy szarul lettem, biztos a reggelivel rontottam ...